Az írónő hatalmas képzelőerejével álompárját belehelyezi az összes banális szituációba, amit szűkös komfortzónája még elfogadhatónak és biztonságosnak érzékel. A Szürke -az iszonyú belső monológokon kívül-, nem más, mint randik forgatókönyve következő helyszínekkel;

(Ms. Ártatlan és Mr. Henceg szexel és /vagy lelkizik egyet, esetleg decens társasági életet él, úgymint:)

- Mr. Henceg munkahelyén,

- Ms. Ártatlan iskolájában, munkahelyén,

- Mr. Henceg otthonaiban, ( saját,valamint szállodai lakosztályaiban,)

-Ms. Ártatlan otthonaiban, (albérleteiben,)

-Mr. Henceg szüleinél,

-Ms Ártatlan szüleinél,

valamint az ezen stabil, konszolidált pontok közötti távolságok áthidalásait szolgáló, (szigorúan Mr. Henceg tulajdonában álló) közlekedési eszközökön, ( úgymint luxusgépkocsik, és repülő alkalmatosságok.)

Igaz, egyszer beúszik a képbe holmi mondén szórakozóhely is, de csak azért, legyen honnan legott kimenekíteni Mr. Hencegnek Ms. Ártatlant.

Mindezt szinte semmiben nem írja fölül, illetve át a filmbeli történet, talán beiktat egy sétát a parkban, alkonyattájt!! amire én konkrétan nem emlékszem a könyvből, -egy pillanatra kilódít bennünket a jó melegből az áldott anyatermészet ölére :)-, valamint csökkenti az adott helyszíneken produkált nemi aktusok mennyiségét. Bizony így :)

A legnagyobb jótéteménye a filmnek viszont, hogy likvidálja E.L.önömlengéseit, és ezzel a huszárvágással kiszabadít bennünket

 az írónő áporodott légkörű, viktoriánus, horrorisztikus elméjebeli babaszobájából, melyben a leányoknak szóló anyai intelem  így hangzana; 

- leányom, addig egyetlen férfinek se engedd, hogy megkorbácsoljon a kínzókamrájában, míg nem ajándékoz néked gépkocsit rózsaszín masnival átkötve a diplomaosztódra, és nem mutat be a szüleinek.

Önnarráció, tehát kilőve. Mit kapunk helyette?

Először is levegőőőőt!!! :), ami üdítő atmoszférává nemesül, köszönhetően a soundtrackoknak és Sam Taylor-Johnson (Wood)-nak. Egyszerűen jó ennek a nőnek a szemén keresztül nézni a világot, mert azáltal, hogy időt enged önmagának, és ezáltal nekünk is a szemlélődésre, formatervezett látvánnyá emeli az így befogadottakat, ámde nem elidegenít; Sam Taylorral jó bámészkodni, mert valahogy beemel bennünket  is önmagunkba; az itt és most, személytelen masszája válik átélhetővé, az egyediségünk, a”létbe vetettségünk” pedig ezáltal élvezetes kalanddá. És ennek megélése önmagában több erotikát hordoz, mint a film összes szexjelenete együttvéve. 

Ez a R.E.M.-nek rendezett klipje talán érezteti, mit akarnék kinyögni :)

Ugyanígy nincs problémám a szereplők alakításával, mint ahogy a film sokat felrótt cselekmény nélküliségével sem,

(-mondjuk cselekményt nehéz lett volna produkálni, max akkor pornófilmet, +18 karikásat-,)

 a kettő összefügg valahol, mert a szereplők közötti interakciókra, testbeszédre, mimikára történő fókuszálásra  viszont szokatlanul sok időt szán a rendező. Ez megint erotikus hatást eredményez. Keleti filmekben, animékben, és kedvenc török szappanoperámban látni ilyesmit; gesztusokkal kifejezett lélekrezdülések filmre vitele akciójelenet gyanánt :) 

Szeretem, mint Gombóc Artúr a csokoládét.

Adva van tehát a könyv által egy nyárspolgári, giccses sztori, 

lábszagú nemi szerepes leosztással, 

ami által az írónő tkp. saját nemét árulta el.

Félreértések elkerülése végett leszögezem; 

én ezért haragszom rá, 

és nem a „mamipornóval” volt problémám, 

test-fasiszta sem vagyok.

Nagy cuccot ki lehetne hozni a témából, nagyon is,

akár pornó köntösbe csomagolva is; 

akár a hanyatló kor erotikája szemszögéből, 

akár a nők tárgyiasítása. megalázása, bántalmazása szempontjából, 

ami épp a szexen keresztül manifesztálódik sokszor. 

Árnyalt lélekrajzot, a folyamat ábrázolását,

mint azonosul fokról-fokra, torzul a védtelen psziché, 

válik azonossá, majd igényli is a rákényszerített szerepet, 

-egy külön pokol minden setét bugyrait. 

Ezzel párhuzamosan, vagy duáltáncukban, 

a domináns fél is terítékre kerülhet(ne.))

Mondják,  hogy a BDSM csak szerepjáték,

egyenrangú felek között.(?) Én szkeptikus vagyok, 

ámde lehet, viszont akkor e könyv 

véletlenül sem a BDSM-ről szól, 

- mondom én.

A film ezekhez képest teljesen új dimenziót nyit  értelmezési tartomány tekintetében, melyet ugyan a könyvvel kapcsolatban emlegetnek, hogy írója történetesen Twilight fun, 

az egész irománya első változatában annak fikciójaként keletkezett. 

Jó tudni, én ugyan fel nem fedeztem volna sosem az olvasottak alapján :)

A film viszont felszínre tudta hozni bennem ezt a vámpíros értelmezési tartományt!

És jó,jó, hogy vámpír, de engem inkább, és konkrétan 

DRacula grófra emlékeztet GRey alakja.

Adott egy véres, távoli múlt, (gyermekkor), egy (Mrs. Robinsonos, beavatásos) halál-újjászületés, végtermékként pedig előttünk áll egy jelentős „földi” hatalmat birtokló, látszólag kifogástalan úriember, belül tömve sötét titkokkal, vér utáni éhséggel.

Draculához, Greyhez képest Edwárd jelentéktelen kis suttyó  Na jó, nem annyira.

Szemben véle, vonzó patyolatos pólusként pedig ott harmatozik az angyali, ártatlan MíNA (ANA).

És ím, a végzetes vonzerő aktivizálódik közöttük, indulhat az időtlen, mitikus párharc föld és ég, menny és pokol között, beleng a nászi halál motívuma is jócskán, az áldozat szükségessége a megváltottság eléréséhez, midőn Miss Mennyország hullni vágyik, Mr. Pokol pedig szállani.

Mindez pedig bizony A szerelem egyik lehetséges adaptációja, hacsak nem AZ ADAPTÁCIÓJA, így csupa nagybetűvel. Erotika, minden mennyiségben.

A film számomra ezt a mítoszt emeli be mítosztalanított mindennapjainkba, teszi elérhető bölcsész, avagy boltos kislányoknak.

 Archetípusokat öltöztet be konszolidált,  korhű jelmezekbe, ezeket illeszti a jelenidő dizájnos kulisszái közé, és teszi kurrens, és élvezetes fogyasztási, és fogyasztható árucikké.

Számomra ez pedig erény, nem bűn. (Legyen ez az én vétkem.)

Egy klipesített misztériumjátékot élvezhetünk szinte két órán keresztül. 

A szex benne csak hab a tortán.

Akinek van füle, hallja mit mond a lélek a gyülekezetnek :)

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs Annie Lennox :)