Je suis terrorist!
Itt heverék
- kezemben robbanókeverék -,
parlagon a pamlagon,
és csak hagyom,
hogy elszálljék ez est;
óh, mért vagyok robbantani rest?
Más rendes terrorista
nem ily mihaszna error-lista,
mint rosszmagam mostanság,
mert elméjükben terem tengernyi gazság,
míg szentül hiszik, övék az igazság,
kiélheti hát mind, szadista, perverz hajlamát.
Míg én? Inkább a depresszióba hajlom át.
Óh, pedig hajdanán azért lettem muszlim,
sőt, jókorára edzém bicepszem, muszklim,
lehessem én is halálosztó terminátor,
kit félelem, bűntudat sosem gátol,
ki, ha dicső cél kívánja, magát is felrobbantja,
kinek nem kell koporsó, s detonátor lészen sírhantja.
Óh, miért hivém, hogy ádáz hősként
levegőbe repülök?
Ha ehelyt bambán-folyton
kerevetemen ülök?
No de majd látjátok! Holnapra
én is elvetemülök,
(és minden demokratikus elvemet
elvetem, te tülök!)
